A Velencei-tó vízszint szabályozása

A Velencei-tóra jellemző, hogy a vízkészlet állapota alapvetően a mindenkori hidrometeorológiai helyzettől függ. Ellentétben egyéb tavakkal, a vízutánpótlás csak a felszíni vizek hozamától, azaz a vízgyűjtőre hulló csapadék mennyiségétől függ.

A Velencei-tó vízszint szabályozása 1976 óta bevezetett rend szerint +140 - +160 cm közötti vízszint tartást írt elő. Ez az előírás 1997-től módosult +130 - +170 cm szabályozási szintekre. A szinteket az agárdi vízmérce "0" pontjához viszonyítják, amely 102,6 m Bf szintnek felel meg. A tó vízutánpótlását szinte teljes egészében egyetlen patak biztosítja. A vízkészlet növelésére e patak felső szakaszán 2 tározót alakítottak ki. A kilencvenes évek első harmadában több éves aszályos időjárás volt. Enenk hatására olyan mértékű volt a vízgyűjtőn a vízhiány, hogy a tározók teljes készletén túl ivóvíz minőségű, felesleges felszín alatti vízzel történő vízpótlásra is szükség volt.
A felső szabályozási szintet meghaladó vízállás itt is a tó kiöntésével, a déli part mentén található üdülőterületeket fenyegeti. Ezt elkerülendő a dinnyési zsilip nyitásával csökkenthető a tó vízszintje. Ilyen beavatkozásra a zsilip 2000-2005. közti folyamatos zárt állapota után 2006-ban volt megint szükség.